Trila beszámolója 2003

BHTCS – könnyű esti séta, avagy hogyan lettem életemben először túravezető

Állunk a sorban, nevezésre várunk, persze hallgatózik az ember, hátha hall még 1-2 használható infót, útvonaljavaslatot. Mögöttünk hárman tanakodnak:

– Te figyelj, G. most miért kell itt sorban állni?
– Nem tudom, kérdezzük meg.
Hozzám fordul.
– Ne haragudj, miért álltok itt sorba?
– Itt kell nevezni.
– Nevezni kell, az mit jelent?
– Kitöltesz egy ilyen papírt – mutatom – és kapsz egy ellenőrző lapot, amire a pecséteket kell gyűjteni.
– Pecséteket kell gyűjteni? Ez tök jó.
– Igen, 9 csúcsra kell felmászni tetszőleges sorrendben.
– Tetszőleges sorrendben? Nem a túravezető után kell menni?
– ???
– G. azt mondta, lesz túravezető.
– Itt nincs túravezető, mindenki a maga feje után megy, az előzetesen megalkotott útvonalterve alapján.
– Ne hülyéskedj, útvonal sincs?
– De, amit a térképen kijelölsz magadnak.
– És hol lehet ilyen térképet venni?
– Még térképetek sincs? (Kezdek kiakadni.)
– G. nem mondta, hogy az is kell.
– Úristen, hogy mertek így elindulni?
– Miért, veszélyes? Még sose voltunk ilyen izé, teljesítménytúrán.
– Hát ha térkép nélkül eltévedtek, meg is fagyhattok.
– G.! Hova hoztál te minket?
– De lámpátok azért csak van? (Mostmár padlón vagyok.)
– Persze, hiszen éjszakai túra. – mondja teljes természetességgel.
– Na jó, odaadom az egyik térképünket.
– Kösz, de mi inkább veletek mennénk.
– Jó, de mi gyorsan megyünk.
– Tudunk mi is gyorsan menni.
– Hát gyertek. (Nem vagyok lelkes, ezek 10 km után kipurcannak nekem, aztán mit csinálok velük?)

Zárszó: a 3 emberből ketten végigjöttek velünk, kicsit néha noszogatni kellett őket, kicsit néha vártunk rájuk, de 8 óra 40 perc alatt végigcsinálták életük első teljesítménytúráját, éjszaka, télen, ismeretlen terepen, térképolvasási ismeretek nélkül.
Könnyű esti séta. Ja, csak ennyi?