Joeyline beszámolója 2004

  1. XII. 16. este 8 óra körül

10 sakkbábuval és egy 2003-as teljesítménytúra-eseménynaptárral felszerelkezve görnyedek az íróasztalon kiterített Budai-hegység turistatérkép felett…

Elhelyezem a királyt a nagykovácsi templomnál, a bástyát és a 8 gyalogot a megadott 9 csúcs helyén.

Tervezgetek. Vajon melyik lehet a legideálisabb útvonal?

Több mindent is figyelembe kell venni. Elsődleges az út hossza, de számít még a szintemelkedés, az utak járhatósága (nagy) hó esetén (pl. aszfalt, széles szekérút, gyalogösvény közti különbségek), esetleges jelzések követésének lehetősége, stb.

Világos, hogy egy „kört” kell végigjárni, amiből hiányzik egy „körcikk”. Kérdés, hogy melyik két pont közti „körívet” hagyjam ki, úgy, hogy az ezért cserébe kapott 2 „sugár” megérje.

A különböző tényezők figyelembevételével végülis 2 alternatíva tűnik nyerőnek, az elején gyorsan elsietni az országúton Kútgyűrűtelepre, ahonnan a 4. utcán a lehető legkevesebb felesleges szintet megmászva a jelölt gyalogösvényen hátulról felmenni a Remete-hegy oldalába. Onnan már meg kell lennie a csúcsnak. Ilyenformán az óramutató járásával megegyező irányban járni a kört, végül a Nagy-Szénásról lefelé felesleges plusz szintek nélkül némi kitérővel a Zsíros-hegyen zárható a körív, és onnan végig lefelé aszfaltos (megsiethető) lesz a célbamenet.

 

  1. XII. 18. 9:53 óra

Hűvösvölgyben rajta ülök a 10 órakor Nagykovácsiba induló 63-as buszon.

Mivel az eleje egyértelmű országút, rögtön a hegyek-csúcsok részével kezdem a dolgot, 10:13-kor leszállok Kútgyűrűtelepnél (8-as km kő, vagy mifene a megálló neve…).

10:15-től irány a túra!

Elképzelésem bevált, megtaláltam a felvezető ösvényt, jól járható. Minimális hó azért van. Szépen felvezetett a térképen is látható földútra. A csúcs tömbjét látni már, amikor úgy érzem, hogy a szekérút a legközelebb ér hozzá, irány neki! Nem találtam geodéziai mérőpontot (mint utóbb kiderült, csak itt és a következő ponton nem volt meg), úgyhogy amikor úgy éreztem, hogy minden irányba lejt már egy picit, ott írtam fel az időmet. (10:35)

Tovább lefelé kicsit mellémentem az úttalan cserjésben a jelölt nyiladéknak, így kissé nehézkesen értem le az OKT útvonalára, valamivel a nyiladék előtt! A K-en lementem a szurdok pereméig, de semmi kedvem nem volt a nyaktörő, veszélyes, köves leereszkedőhöz, már előre kinéztem, hogy a távvezetéknyiladékban fogok lemenni. Alkalmas ösvényt is találtam benne, így értem Remeteszőlős egyik felső utcájára. Az utcán végigmenve, majd egy kiszáradt patakon átkelve lehet rálépni arra a széles útra, amelyen a K+ érkezik szemből a Remete-szurdokból. Jobbra térve a házak mögötti ösvényt kellett választani, szerencsém volt, hogy egyáltalán valahol át lehet menni a lakott részen arra a földútra, amely már a Remete-hegy óta a célom volt. Az ösvényen, majd annak folytatásaként az említett földúton bejön egy P0 jelzés. Miután az egyenesen megy tovább, arról balra letérve kellett felmenni a széles úton a bánya kőfejtőjének aljába. Eddig tartott itt a térképen kinézett útvonal, innen a helyi adottságokat kellett figyelembevenni. Fárasztó, meredek ösvény indul a bánya fölé, de legalább van!!! A tetőn megtaláltam a gerincutat, de a Hosszú-erdő-tető geodéziai mérőpontját szintén nem (mint a ttúrán kiderült, nem igazán ott van, ahova a térkép jelöli…) A bánya peremén 11:04-kor voltam, pár percet pihiztem.

Innen könnyű menet volt, le a gerincen, majd folytatásaként a szélső utcán. Ráfordulni a Zrínyi útra, majd onnan a Feketerigó utcára, átvágni a játszótéren, fel a Feketefej utcán a nyeregig, onnan P jelzés a Fekete-fejre. (11:36)
Vissza a P-on, majd az erdő után átvágni a mezőn a széles kocsiúton, fel újra a P-ra. A kerítés után a P jobbra megy, lent maradtam a széles úton, mert ugyebár a kövi csúcsig a jelzés egy felesleges kerülőt tesz (sok szinttel). Az út egy idő után az erdő szélére simul. A második kerítéssaroknál megvolt rendben a féljobbra felvezető út, rövidesen metszettem a P hrsz-et, a folytatástól kissé jobbra éreztem a csúcsot, átvágtam, ott is volt a tisztáson a mérőgúla. (Kopasz-erdő-tető 12:36)

Innen jelzetlen utakat követtem, a térkép egyértelmű. Ennek ellenére később a ttúrán legnagyobb meglepetésemre a túlnyomó többség körbekerült a jelzéseken, összeszedve a plusz távon kívül némi felesleges szinttöbbleteket is! A csúcsnyiladékban az eddigi irányt tartva indultam tovább, az első szekérútnál balra térve 100 m-en belül elértem a csúcs előtti utamat. Azon jobbra fordulva egy szabályos kereszteződés a kövi elágazás, balra lefelé kell indulni a völgybe. Ott ismét jobbra, eddigi főirányomba fordulva. Rövidesen mellőztem a térképen is jelölt vadetetőt, és kiértem a Z hrsz-re. Balforduló, majd nyílegyenesen fel a Nagy-Kopasz csúcsára a kerítés mellett. A tetőtől balra a fák között kb. 30 m-re volt a mérőgúla, 13:02-kor voltam ott.

Vissza az eddigi úton a Z hrsz-re, majd azon végig le az erdőből a Z sávig. Az eddigi út irányának folytatásaként a csemetéket védő új kerítés mellett nyílegyenesen végig az erdő szélén. Na innen, mikor egy magasles mellett a kerítés balra tér, én is balra fordultam a földúton. Az új kerítések az erdőbe érve zavaróvá váltak, valahogy irányt vétettem, és a tervezett S jelzésű széles kocsiútra való kiérkezés helyett némi kóborlás után (mint utóbb, az útmenti jellegzetes sziklákból rájöttem) a Cseresznyés völgyben találtam magam. Nem volt mit tenni, végigmentem a völgyön, és a tervezetthez képest hátulról közelítettem meg a Meszes-hegyet. A völgy végén lévő vadetetőnél felmentem a szemközti keskeny oldalgerincre, és az ott futó ösvényen értem fel a megcélzott hegy tágas, szinte kopár főgerincére. Ott balra térve már látszott a fátlan csúcs tetején a nagy feszület. Páratlan a körpanoráma ott a Budai-hegység távoli, érintetlen vidékére és a Zsámbéki-medencére! 14:50-re értem oda, de nézelődtem vagy 10 percet még.

Onnan már szépen megvolt az a szintút, amit eredetileg kinéztem a sárgáig, illetve attól. Jó tájékozódási lehetőség itt, hogy szinte végig a térképen még nem jelölt kerítést kell félig-meddig követni. A sárgát elérve jól megjegyeztem az elágazást, egy Tájvédelmi Körzet táblánál van! S, majd K+ a Kutya-hegyre. A csúcsra a csúcsnyiladékban mentem fel (15:39-kor voltam a mérőpontnál).

A keresztnyiladékban irány lefelé. Ebbe futott be balról a K+ jelzés is. Le a nyeregbe, majd az OKT-n fel a Nagy Szénás kopasz csúcsára (15:57).

Tovább (innét már végig lefelé) OKT a Zsíros-hegyre, mármint a romig. Bár már sötétedett egyre erősebben, azért érdemes volt még ide is átjönnöm, és nem egyből a P-on Nagykovácsiba, mert fent a csúcson még nem jártam. Továbbmentem egyenesen, és figyeltem balra. Elég szedres dzsumbujban sikerült feljutni a csúcsra a kis emlékműhöz (16:30).

Láttam, hogy a gerincen szélesebb, járt ösvény fut. Ezen indultam tovább, aztán balra, egy szekérútra tértem lefelé, majd a fák közül kibújva a romok mellett találtam magam 🙂 Már tudtam, hogy itt kell majd anno felmennem a ttúrán. A műúton lezúgtam Nagykovácsiba, átvágtam a Piros 85-ön kispistázásnak számító kis közön, és már ott is voltam a buszmegállóban. A busz meg fél perc múlva jött is :)))

Mivel 16:53-ra végeztem, a menetidőm 6 óra 38 perc volt. Ha ehhez hozzáadjuk a kihagyott országutas részt, még mindig 7 és fél órán belül vagyok. Ez bizalomgerjesztőnek tűnt a 10 órás szintidőt illetően…

 

  1. XII. 20. Topiktúra a Gödöllői-dombságban

Az akkor megismert Optikával beszélgettem tervemet illetően a BHTCS-vel kapcsolatban.

Kiderült, hogy változás van: a Remete-hegyen nem a csúcson, hanem a szurdok peremén van a pont (ez a kisebbik gond…), és ÚJ PONT van Kálvária-domb „személyében”!

A terv összedőlt, megbukott!!!

Világossá vált, hogy ilyen körülmények között már nincs variáció: egyértelműen a Meszes-hegy – óramutató járása – Nagy-Kopasz megoldás a legrövidebb, és talán a leggyorsabb. Figyelembe véve, hogy így kimarad a két hegy közötti bizonytalan rész is!

 

  1. karácsonya és szilvesztere körüli napok

Ezekben a napokban sokat töprengtem, hogy mi legyen. Revansot akartam venni a S előtti keverésért, így azt a szakaszt nem akartam kihagyni, és nem a fentebb vázolt legrövidebb utat választottam végül. Úgy döntöttem, hogy csak kicsit írom át a tervet (a változásoknak megfelelően): szintén aszfalt az elején, de ezúttal fel a Zsíros-hegyre, onnan OKT, felugrani a Kálvária-dombra, OKT, majd végig ugyanaz, kivéve, hogy a legvégén a P-on már egyből irány a cél.

 

  1. I. 3.

A BÚÉK rendezés miatt korai kelés, majd a fárasztó nap, sok munka után 17 óra körül mentem el a még részben takarítás alatt álló célból.1 óra BKV, otthon frissítő-melegítő fürdés, bnőm által már elkészített meleg vacsora! :)) Átöltözés, összekészülés, 19:20-kor indult az autó. Bnőm autóval kivitt a város másik végén túl lévő Nagykovácsiba, fél óra alatt értünk oda. A rég nem látott Sopánkával (tényleg rég nem, ugyanis már több mint 2 éve levágattam a hosszú copfomat, és Neki új volt :)) és Viczián Gyöngyivel még váltottam pár szót, aztán végül 20:20-kor rajt.
Egyedül indultam, és a fentebbi terv szerint haladtam. Két lassabb sporttársat előztem a Z mentén. A Zsíros-hegyen lévő emlékműnél (20:45) találkoztam egy 5 fős, a szemközti bozótból jövő társasággal, ők már 1 órája úton voltak :))
A romokig együtt mentünk le az én útamon, onnan Ők a Nagy-Szénás felé mentek. OKT, majd a kinézett szekérút, át a Kovácsi-erdőföldeken. Ez volt ugyebár a nem bejárt szakasz! Fantasztikus a terep, nincs sár, hó, van viszont telihold, szinte nappali a túra! Balra már sejtettem, hogy melyik pukli lesz a Kálvária-domb, de az út sajnos elkanyarodott mellőle, és mivel a mezőn a bozótos nem volt járható, a felső sarokig át kellett mennem. Ott balra át, majd a belső erdősaroktól az erdőbe vive már látszott balra fent a pont fénye. A tea finom volt, a lányok kedvesek, csinosak :)) (21:25-kor voltam ott.)

A szakadék mellől sikeresen lejöttem a hegyről (nem tartom szerencsésnek a bánya miatt, hogy ez a pont belekerült a ttúrába!), de a K-et kicsit kalandosan értem el, mert a K+ -be szaladtam. Fel kellett jönni a K-ig, onnan a jelzésen a Remete-szurdok pereméig (21:50). Előtte pár m-re a távvezeték nyiladékában találkoztam az első szembejövő (inkább futó) 4-5 fős társasággal.

Bnőmet felhívtam, aki aggódott az előbbi be nem járt pont kapcsán a szakadék miatt. Megnyugodott. Innen már a nappali bejárás szerint mentem. A Hosszú-erdő-hegyen (22:33) szintén találkoztam egy szembejövővel, majd onnan továbbindulva néhány lépés után még a bánya peremén az Optika, Talpaló, Hugi trió csörtetett szembe egy számomra ismeretlen 4. ttúrázó társaságában. Ők is, mint az előző sporttárs, a Kopasz-heggyel kezdték.
Jól haladtam, a bejárásnak köszönhetően mindig tudtam, hogy merre kell menni, időben ez nagyon sokat jelentett. A Fekete-fejre felfelé találkoztam először az irányomban körüljáró Fekete Lacival és társával. Megbeszéltük, hogy jövök utánuk, és utolérem, és megyünk együtt, mivel azonos útvonalat néztek ki a kövi pontra menet, mint én. Fent (22:45) pontőrbuli, önkiszolgáló tea. (Tűzforró, szinte abszolút ihatatlan ebben a formában. Tanácsomra lejjebb vették a gázt, és öntöttek hozzá hideg vizet.)

A P-on a kerítés előtt, majd a P után az erdőszéli földúton jött szembe egy-egy társaság (Kopasz-hegy, illetve Nagy-Szénás kezdéssel). A P hrsz előtt nem sokkal találkoztam (és beszélgettem) a BHG, Valter, Hevér Éva társasággal. Ők szintén Nagy-Szénáson kezdtek. Valter a 80 napos útról kérdezett. A jelzés keresztezésétől ki volt jelölve a csúcsig az út, ez számomra nagy csalódás volt, ezzel sokat vesztett szememben a ttúra a jellegéből 🙁 A ponton (Kopasz-erdő-tető 23:50) Lendvai Imre személyében az első ismerős pontőr. Itt találkoztam az éppen pihenő, egyébként szembehaladó Vadmalac, Bíró Balázs csapattal. Vadmalac megjegyzi, hogy jól nyomom. Erre én: jó formában vagyok, jó a terep és tudom, hogy hol vannak a pontok.

Még a csúcs előtt találkoztam másodszor is Fekete Laciékkal, nem értettem, hogy miért jön le szembe a hegyről a jelzésre. Mondtam, hogy hátul visz a rövidebb út, végig jelzetlen, széles kocsiutakon. Nem hallgatott rám… A ponton pihenésemkor húzott el a Gazdag Tamás féle futócsapat az én bejárási irányomnak megfelelően, de Ők is a kerülő jelzett úton mentek tovább. A bejárás szerinti úton menten, mindüknél előbb értem a Nagy-kopaszra (0:22), gyalog, nem futva… A pontot az MVTE biztosította (Ebola, Székely Jani), extra szolgáltatások:))

4 óra alatt megvolt 7 pont a 10-ből, ekkor nagyon jó időt sejtettem magamtól, de azért tudtam, hogy most jön egy hosszú, legalább másfél órás csúcsnélküli rész. A Z hrsz-ön lezúgtam a hegyről, menet közben Czékli Bélával találkoztam, akinek a Nagy-Kopasz már az utcsó előtti pontja volt, lévén a Fekete-fejen kezdett. Érdeklődtem tőle a sárgára való átmenetről, azt mondta, hogy kb. az erdő szélét kell követni majdnem végig. Amikor a Z jelzést metszettem, akkor találkoztam a Zsíros-hegyen már látott csoporttal, Ők hátul, a Cseresznyés-völgy felől jöttek le a Meszes-hegyről. Mentem a bejárás szerint a kerítés szélén, de valahogy megint nem sikerült megtalálni a sárgára átvezető szakaszt az út túlvégében. Itt kifejezetten rossz a Budai-hegység turistatérkép!!! 🙁 Elkavarás következett, kb. 10 percet bolyogtam, de a fények irányába mentem, le az erdőszélre. Ott már megtaláltam azt az árkot, amit a térkép is jelöl, az mentén értem el a jelleghatárt, és az némi bozóttal megtűzdelve már felvezetett a S-val jelzett széles szállítóútra. Kb. negyed órát veszthettem, nyilvánvalóan lejjebb értem el a jelzést, mint terveztem. A Kutya-hegy nyergébe (K+ elág.) épp ugyanakkor érkeztem, amikor utóbbi jelzésről az a sporttárs is, akivel a Hosszú-erdő-tetőn találkoztam szembe. Neki már az utcsó pont következett, de hamar lehagytam, jóval gyorsabb voltam Nála. A S-ról letéréssel semmi gond nem volt, szépen végigkövettem a kerítést a Meszes-hegy gerincéig, közben találkoztam egy 6 fős társasággal szembe, akik ugyanazt a verziót járták, mint én. Ekkor még nem gondoltam, hogy utolérem esetleg Őket, érezhetően gyengültem. A ponton (2:15) Larzen osztogatott csokit a sátorból, néhány szót váltottunk a BÚÉK-on tapasztalt tömeggel kapcsolatban, és már indultam is vissza.

Rövidesen újra üdvözlet a nem túl rég látott emberkének, majd a S előtt nem sokkal jöttek szembe Fekete Laciék. Mint mondja, nagyon elkavartak. A visszafelé jövet errefelé szinte végig emelkedik, tovább gyengültem, végül a S-n leültem egy nagy kőre, és megettem a 2. szendvicsemet (az elsőt még a Kopasz-erdő-tetőről lefelé jövet fogyasztottam el). Továbbindulva nem sokkal a K+ elág. előtt találkoztam ismét Optikáékkal, akik az utcsó pontjukat közelítették. Mint mondta, Ő a leggyengébb láncszem, és szintidőveszélyben van miatta a társaság, úgyhogy nem trécseltünk sokat. Gyorsan fel a Kutya-hegyre(a csúcsot a bejáráshoz hasonlóan a csúcsnyiladékon át közelítettem meg), az automata ep. rendben megvolt (3:04).

Irány tovább a Nagy-Szénás (3:23). Itt értem utol a Meszes hegy előtt már említett társaságot.
A pontőrrel még teáztam egyet, de lefelé a P-on elhúztam tőlük, és végülis 3:54-re célbaértem. A kezdeti jó menet után a 7:34 menetidő csalódás volt, ha belegondolok, igazi téli körülmények között simán elment volna az a plusz 2 és fél óra előnyöm a szintidőhöz képest… A virsliparty jó volt, a díjazásom viszont nehezen akart eljutni hozzám, mert az egyik rendező aláírása hiányzott még, és Ő meg nem akart előkerülni. Többekkel együtt az első busszal jöttem el, és végig kifogva csatlakozásokat 1 óra alatt értem haza, bnőm meg is lepődött, hogy már ott vagyok fél 6-kor 🙂

Összességében jó rendezésű ttúra volt, az itiner követendő példa, a rendezők felkészültek voltak, a szolgáltatás jó a nevezési díj függvényében. A lehetséges legkevesebb távot és főleg a szintet feltétlenül többnek érzem, mint ami meg van adva, és összességében átlagos januári körülmények között ez egy igazán kemény ttúra, de nem teljesíthetetlen! Már több éve nem voltam (számomra) első ttúrán, de most nem bántam meg, illeszkedett a fizikai felkészülésemhez is a 80 napot illetően. Lehet, hogy jövőre is jövök 🙂