Macsa beszámolója 2008

BHMTCS

 

Sopánka a rajtban megkérdezte, hogy “ez már kihívás?”. Hát az volt. A Fekete-hegyekig simán mentünk, nem elfutva az elejét, bár lett volna kedvem Olipapával repeszteni egy kicsit, aztán jól behalni. Csak Czimbály maradt le sajnos, ki tudja, mi lett vele? Fekete-hegyeknél finom süti és forró tea várt. Innen viszont a sok össze-vissza édesség és a futás megtette hatását. A Hosszú-Erdő-hegy előtt úgy döntöttem, hogy nem tudok menni a csapattal tovább. Az országútról láttam a lámpák fényét, amint kúsznak fel a hegyre. Éppen a bánya aljában üldögéltem, amikor tisztán hallottam fent a többiek nevetgélését a ponton. Rendesek voltak, megvártak. Hiába, mert nem bírtam a tempót. De a Fazekas-hegynél megint utólértem őket, sőt a Homok-hegyről én indultam elsőnek. A rémálom folytatódott, esni kezdett az eső, a Vihar-hegyen csak támolyogtam. Ötször kellett megállnom könnyíteni magamon. Elnézést, ha nem mindig sikerült az úttól elég messzire szaladnom… Kilenc deci innivalóval indultam el, még maradt is egy deci Isostar, de nem mertem meginni, hátha attól vagyok rosszul. Elhatároztam, hogy ha nem tudok futni, kihagyom a Meglepetés-csúcsot és a Nagy-Szénást, hogy ne kelljen rám várni a célban.

Innen viszont teljesen helyrejöttem, egy kis fáradtságot leszámítva semmi bajom se volt. Végig futottam a Kálvária-hegy aljáig, majd a hegyről egy új utat rögtönözve a Solymár előtti (Sárga Kereszt) benzinkútig. Gondoltam, megkérdezem a boltost, jártak-e már itt ilyen alakok ma este… Nem kellett, mert mind ott voltak:) Vettem egy kólát, aztán irány a Kálvária-domb. A Meglepetés-csúcson kerestük a pontot, aztán egy közeli sátorból kiszűrődő horkolás segített megtalálni. Lefelé estem egy nagyot, mert menet közben a térképet néztem. Lett egy horzsolás az alkaromon. A Zsíros-hegynél Olipapa elviharzott, a Nagy-Szénásra kicsit nyögvenyelősen jutottunk fel. Rettenetes hidegben vártuk, hogy visszakapjuk a sátorba beadott menetleveleket. Lefelé rohantunk, ahogy bírtunk, csak szabaduljunk a hidegtől.

 

Nyolc órát mentünk, kb. 48 km-en, ez 6 km/órás átlagot jelent. Pedig gyakran futottunk is. A célban tea, forralt bor, háromféle leves, virsli, kenyér és gratuláció várt minket.

 

Jövőre meg nem fogok annyit kajálni.