Csanya beszámolója 2009

A rajtba menet minusz 12 fokot mértem a Fekete-fej alatt. Ekkor már vigyorogtam. Nagykovácsi plébániára topanék és látom Esztert ahogy zavartan üldögél a tömeg közepén. Zavara csak nő mikor bemutatom Andinak, Lupusnak és Macsának.

Fél nyolc előtt kicsivel el is indulunk a Perem-hegy ( 486 m ) felé és már ekkor kiderül, hogy Eszter lámpája igen kevés fényt ád egy éjszakai futáshoz.

A Perem-hegyi csúcsot könnyen abszolváljuk. Így utólag belegondolva talán túl könnyű is volt megtalálni a csúcsot.

Meszes-hegy ( 381 m ) rutinból megy. A pontőrök nem a keresztnél telepedtek le így pecsét begyűjtés után kedélyesen felkocogtunk a kereszthez és mint mágnes vezettük a gyalogosokat akik azt hitték arra kell menni a következő csúcshoz…-)
Hátra arc és irány az Ilona -lak ( 368 m ).Innen Macsa állt az élre és mutatta az irányt. Esztert rémiszgettem a CCC -vel. Balázs és Orsi látva Macsa óriási tereprutinját csatlakozott hozzánk. Brutál meredek lejtőn ereszkedtünk le a Cseresznyés-völgybe majd kapaszkodtunk fel az Ilona-lakhoz.

Zsíros-hegy, Széltörés-erdő és már ott is álltunk a Nagy-Kopasz ( 559 m ) alatt. Nem sok emberrel találkoztunk ezen a szakaszon, nyilván inkább a jelzett ( és hosszabb )úton megy a többség. Hosszú kapaszkodás a Budai- hegység legmagasabb pontjára. Kicsit le is maradtunk Eszter, Balázs, Orsi és én. Szerencsére a többiek bevártak minket a csúcson a kilátó tövében.

A Szarvas-árkot keresztezve értünk fel a Fekete-hegy 463 ) csúcsára. Macsa nem mer venni a kínált sütiből. Nem csoda tavaly ez okozta a gyomor problémáit.

Orsi ismerösökkel találkozik és úgy dönt inkább velük folytatja az utat.

Úttalan utakon haladtunk. A Julianna majort északról kerültük. Majd elértük és kereszteztük a piros jelzést. Állandóan lemaradtunk az élbolyról és elkapott a frássz mi lesz ha nem várnak be minket. Macsa szerencsére nem hajt és bevár. Kecske-hát után egyenesen megcélozta Remeteszőllőst. Út nincs, árok van, tele bozóttal. Ha nem tévedek ez Macsa kedvenc szakasza. A műútra kiérve Andi és Lupus elbúcsúzott tőlünk. Kedélyesen átkocogtunk a Rácski-telepen és felnéztünk a Hosszú-Erdő-hegyre ( 363 m ). Odafent látszik a tűz fénye. Nyílegyenest másztunk fel a tetőre. Itt találkoztunk Olipapával és Walkingmannel. Macsa innen velük ment tovább a hosszú távra.

Az érzékeny búcsú után hármasban ereszkedtünk vissza az iménti úton és értünk be a Remete-szurdokba. A kéken tüdő romboló emelkedő jön, félúton megálltunk gyönyörködni a kilátásba. Vagy inkább pihentünk? A Pápa Miklós úton haladva közeledtünk a Kálvári-dombhoz ( 388 ). Elsőre eltévesztettük a letérést a kékről, de hamarosan ott álltunk a ponton.

Nem sokat tököltünk, visszarobogtunk a kékre és a Kecske-hegy érintésével máris az Ördöglyuk- barlangnál találtuk magunk. Rövid kapaszkodás után értünk a Felsberg ( 355 m) tetejére.

Vissza a zöldre és roham a Zsíros-hegyre ( ez egy másik…) majd a kékre és megcéloztuk utolsó hegyünket a Nagy-Szénást ( 550 m ). Fent a kopasz tetőn kellemetlen szél fogadott minket. Nem csoda, hogy a pontőrőkből csak egy kezet láttunk ahogy kinyúl a sátorból.

Alattunk Nagykovácsi és a cél. Futunk lefelé de a főútra érve Balázs lábait a görcs kerülgeti így belesétálva csorogtunk a teplom felé. Kocogjunk mondom, hogy 6 órán belül érjünk be. Ez sikerül is 5.59 lett az időnk.-)

Odabent meleg és Yoyoék csapata fogadott minket. Kicsit elszontyolodtak mikor megtudták, hogy egy órával jobbat mentünk mint ők.

Kimondottan nehéz túra a BHTCS. Bár csak 35-40 km a táv. Mégis kemény a hideg téli éjszakában keresgetni az utat és a csúcsokat.

Ja azt el is felejtettem megírni, hogy ez volt Eszter első éjszakai futása. Ahoz képest nem rossz, hogy rögtön ő futotta a legjobb időt ( 3 percet vert rám az itinere szerint…) Szóval buzdítsátok, hogy induljon a CCC-n ha kisorsolják!

Külön köszönet a NAGY MACSÁNAK az útmutatásért!