Kőbarka beszámolója 2009

Bemelegítés Fóti Somlyó 35.

Ráhangolódás BUÉK 20.

A két évvel ezelőtti jó sikerült, a pontok és utak egy kivételével jól ismertek.

Két térképpel, leirásban levő kiegészítő térképekkel, elengendő elemlápma készlettel a hosszabb túrára jelentkeztem.
Fagy, de nem fáj a térdem. Induláskor imerősöktől érdeklődöm, hogy hosszú vagy rövid. A válasz hosszú, de olyan hosszan készülődtek, hogy nem vártam meg őket. Általában ilyenkor csapódik az ember más társaságokhoz. Az első csoport jó ütemben indul, tudom is a tempót tartani, de a meglepetés pontot a kerités mellett továbbhaladva akarják megközelíteni. Elhagyom őket és elindulok a Meszes-hegy irányába. Nem nehéz pont, de a következő Ilona-lakhoz segítséget kérek. Már voltam ott, de az versenyen és tájfutó térképen volt. Bízom térképolvasási tudásomban.

A Budai 50 útvonálától megyek befele, majd elhagyva azt egy kerítéshez érek ki. Többszöri szemüveg és térképcsere után visszafordulok a kiindulási ponthoz. Még mielőtt kiérek jött egy fiatalokból álló csoport jön szembe. Vezetőjük elég jól olvassa a térképet. Csapódok ismét, de “eltéved”-nek. Vissza a kerítéshez. Szembe jövő két túratárs útbaigazít. Két mély levegő és komolyabb térképolvasás után rátérek az ismert gerincre ami kimegy az Ilona-lakhoz. Már sokan voltak ott, és felrémlik, hogy rossz irányba kezdtem a kört. Harmadik órában vagyok, de még látok reményt a szintidőn belüli teljesítéshez.

A meglepetés pont tájékozódás szempontjából egyszerű és utána már az ismerős részek jönnek. Nagyszénás (előtte egy kis ködcsomóval), Alsó-Zsíroshegy (karácsonyfával és zenélődobozzal), Felsberg, majd kaptató a Nagykovácsi földekhez. A kék túra útvonalán csoport jön szembe akik a Kálvária dombot keresik. Magammal viszem őket a bozótoson keresztül. Lehet hogy szidtak, de sokkal hamarabb odaértünk.

A nagy kerülőnek kezdtem. A Kálvária hegytől a Vihar hegyig sok túratárs jött szembe, az ismerősök hangja is. Sajnos a Vihar-hegyen már nem volt számomra csoki. A Homok dombon a pecsétpárna leesett. A Fazekas-hegy után aszfaltozott úton fel a Hosszúerdő hegyre és végre meleg tea. Elvitelre is. Az idő szűkös, de most már nem adom fel, innen úgy is visszafele megyek.

Hosszabb átmenet következett, amire külön figyelni kellett. A térkép segítségével reggel 6 órára sikeresen felértem a Szarvas-árok szélére. Rövid számolgatás után úgy éreztem, hogy másfél óra elég lesz a Nagy-Kopaszon keresztül beérni Nagykovácsiba a célba. Feltéve hogyha a keritést megtalálom, amit közben lebontottak. Ott álltam az erdő közepén, a tájolóm otthon nevetett, és vártam a pirkadatot, hogy legalább nagyjából meg tudjam állapítani merre van kelet. Térerő nulla. Sacperkb ráálltam egy enyhén felfele menő útra és amikor elértem a piros csúcs jelzést a telefon is megszólalt. Nejem hiányolt. Kértem jelezze a késésemet a rendezőknek.

Hét órakor Nagy-Kopaszról még helyszini tájékoztatást adtam a páromnak a kihűlőben levő tűzrakásról és a csendes tájon leballagtam Nagykovácsiba.

Reggel 1/2 9. A takarítónők köszöntése után, hiányolva egy kis megértő mosolyt, egy pár korholó szót, a pavlovi megerősítést, a szikrázó napsütésben elindultam hazafele.

Jövőre ?

Igen, jövőre is eljövök.

Valszeg a másik irányba kezdem.