Yoyo beszámolója 2011

Futkorászás a fődemen

Nem akartam beszámolót írni,hiszen már 4x írtam ,mit lehet még írni  erről a TT ről  ?  Lehet !

Kezdem azzal ,hogy ezt a beszámolót Jocinak ajánlom, mert vidámmá tette a beszámolómat .

Jocival a Moszkván taliztam , és  együtt jöttünk ki  Nagykovácsiba . Már a 63 as buszon ültünk ,mikor elkaptam egy mondatfoszlányt  ,hogy 10 + 1 óra a szintidő !

Hát igen,az ember füle pár év terepezés után már nem csak a huzatra ,de a szintidőkre is érzékeny  :.

Beszédbe is elegyedtünk ,mert a fiúk már tudták,hogy mi lesz a meglepi csúcs ,mert egy ismerősük megtelefonálta  .Így már a buszon elővettük a térképet,ami nálam nem volt ugyan ,de a fiúktól elkértem 🙂

A Meglepi csúcs a Kis-kopasz névre halgatott,csakhogy ez nagyon nagyon kiesne a „körből „ ez már  Zoliék fődjére esik . Kiderült aztán a nevezésnél,hogy ez nem az a csúcs lesz így megnyugodtunk ,hogy nem kel az üveghegyen túlra menni .

 

7:05 kor tudtunk elindulni ,mert munkából jöttem haza ,és szinte arra volt csak időm,hogy néhány falatot magamba tömjek,meg benyomtam egy kávét. Zoli mondta ,hogy enni, innivaló való lesz  nála . Azért 2 csokit zsebre vágtam ,meg egy szezámkit,innivaló sem kell,ezért övtáskát sem viszek ..Majd eszek havat ,ha még marad hajnalra .

 

A Nagy-szénás

Az aszfaltot végig megfutottuk felfelé a piroson ,majd az erdőbe érve gyalogolni kezdtünk,aztán  futás gyaloglás ,és már fent is voltunk ,állt a víz a csúcskő környékén,a két nappal ezelőtti meseerdőt elvette tőlünk Németh lajos :/

Kaptunk helyette locspocsot,meg ködöt ,meg cukorkát is ,természetesen ezt nem Lajostól .

A dzseki hamar a derekamra került meleg volt olvadt is  gondoltam,hogy majd eldugom,és vissza jövök érte,de aztán csak jó ,hogy nálam volt ..,kesztyű meg nem is volt a kezemen végig . A Kutya –hegyen tova robogtunk ,és a

 

Perem-hegy

felé vettük az irányt, ahol  már messzíről éreztük a füstszagot ,pecsét ,egy töltött keksz  a kezünkbe ,és már indultunk is tovább.

A forgókapu most nem volt befagyva , a sárgán ,majd a kerítés mellett egy szekérúton mentünk tovább ,ami nagyon folyós volt,ezen az úton  jutottunk ki a Meszes-hegyre .

 

Meszes-hegy

Langy meleg ,semmi hó ,még a fű is kilátszott helyenként , itt egy kinder csokit kaptunk a kezünkbe,és már fordultunk is vissza,mentünk lefelé az egyik kedvenc részünkhöz a Cseresznyés- völgybe lefelé .

Itt tapasztaltuk előszőr,hogy Joci nem mer lefelé jönni.álítólag csúszik a cipője. Zolival már lent topogtunk a völgyben mikor megláttam,hogy Joci lámpája még valahol az égbe világít.Drága kenyér ez még ma leér ,vagy küldjek érte felvonót ?  🙂 ez nem lehet igaz ,baromi rossz itt lejönni az tényleg igaz,szinte pofára tudna esni az ember annyira lejt,csak fától fáig lehet menni lefelé,és mivel olvadt is ,a hó,avar sár keverék csúszott. Zolival átmásztunk a villanypásztoron ,és vártunk vártunk ,és vártunk 🙂

Aztán mikor már sokadjára vártuk, a szaribabát ,látom,hogy jön egy lámpa, ahelyett,hogy lejött volna a kitaposott „úton „ elindult arra amerre a lámpánk fénye volt,de ehez oldalazva kellett jönni a hegyoldalba .

Aztán leért végre valamit motyogott ,hogy csúszik meg ilyenek ,,tényleg ?

Aztán fel az Ilona lakhoz, a latyakos  havon.

 

Ilona –laknál ilyen még soha nem volt,hogy tárva nyitva volt az ajtó ! Máskor mindig olyan jó betérni a meleg kis házikóba ,most meg kint ácsorogtunk előtte,és ittuk a meleg  teát . Egy szezámkit is megettem ,mert most elég sok lesz a felfelé kell az energia . egy jó  darabon felfutottunk majdnem a nyeregig,onnan  tovább a Z kerszteződésig majd tovább,az Anna-rét dülőjén ,tovább fel a nyiladékon ,ahol Zoli elmotyogta magábam,hogy az erdő nyomokban Jocit is tartalmaz :))

,de addigra már fent is voltunk a Nagy-kopaszon, tovább le a Tarnai pihenő felé,amin olyan de olyan jól lefutottunk ,aztán mikor Zolival leértünk a pihenőhöz vettük észre ,hogy Jocit jól elhagytuk . Vártunk vártunk ,és vártunk ,majd elindultunk lefelé,Joci sehol,,,aztán láttuk a lámpáját,és reménykedtem ,hogy majd utól ér, Zolival addig megkerestük a nyiladékot ahol a Kis-kopaszra kell felmenni,mert én már elővettem volna  a térképet bizony ,mikor megláttuk a nyiladékot. Gyors territórium jelőlés ,Zoli is jelölt, én is ,vagyis szét osztottuk a fődeket  ,addigra  Joci is megérkezett satufékkel 🙂  . Innen aztán tiporhattuk felfelé magunkat a latyakba ,egészen addig míg a tüzet megláttuk

 

Kis-kopasz a meglepetés csúcs

Na ez lesz az a hegy csúcs,ahová pár nap múlva vissza jövök világosban. Csodás kilátás , csillagos ég,kopasz hegycsúcs,néhány derekas fenyővel a tetején,és bagolyhuhogás ,na és persze túrórudi l

Joci most ügyesen jött lefelé ugye ,hogy nem csúszik az a cipő ? 😉  aztán a Tarnai pihenő felé ismét hallottuk a bagoly huhogást,sokáig ,és hangosan huhogott,azóta sem tudjuk,hogy valódi volt-e vagy a pontőrök a Kis-kopaszról adtak műsort  . A kanyarban találkoztunk a futók elitjével !

Ispi Végatti Gergő,Andi, júj kik voltak még  pedig 6an voltak ..szóval mentek a Kis –kopasz felé némi útvonal javaslattal reméljük könnyen megtalálták .  Elek is bombázott néhány esemessel sajnálta biztos ,hogy nem jöhetett velünk  na majd jövőre Elekem !

 

Fekete-hegy  Fekete-hegy de csodás !

Kár lenne ezt a csúcsot kihagyni a rendezőknek ,főleg mióta a Szarvas-árokból is fellehet menni ugye Jocikám ? 😉

Zoli is mondott valamit mikor felértünk,de  nem értettem,mer úgy zúgott a fülem mint a nádas szúnyograjzáskor  .Joci mögöttem csak azt hajtogatta,hogy mikor érünk már fel ? sok van még ? nyugi szóltam neki vissza ,a Budai hgysgben nincsenek magas hegyek 🙂

A csúcskőnél kaptunk ismét kekszet ,és dicséretet a sziklás feljövetelért . Most érzem csak,hogy milyen jó kis izomlázam lett a vállamba …

A Fekete-hegyeket az új Z+ on hagytuk el,majd a majori dűlőn a nagyon latyakos mezőn értünk fel az erdő aljába  A dűlőn máskor olyan fagyos szél fúj,hogy a lélegzetünk is elakad,most langy tavaszi szellő lengedez, köszönhető a mi Lajosunknak 😛

Becsatlakozunk a piros sávba ,és úgy döntünk,hogy Adyliget felé megyünk „körbe” . Jocit is megkérdeztem,hogy itt akar-e a nyiladékon menni ,vagy körbe menjünk ?de neki mindegy vót ,mivel az utat úgysem tudja 🙂

 

Hosszú-erdő-hegy nem csak arról híres,hogy tea van a csúcson,hanem hogy most már arról is ,hogy Zoli idáig titkolta a palacsintát,amit végig cipelt egy dobozban. Rácsaptunk mint a vércsék a lekváros palira,és teával a tábortűz mellett a csillagos ég alatt és a remek kilátással a fényekre megettük. Ugye milyen gicces ?  Elköszöntünk a fiúktól és a sziklákon ,ami azóta már szépen lefagyott leereszkedtünk a Remete-szurdokba . Előbb én mentem elől,aztán mögöttem Zoli,de jobbnak láttam ha lemarad picit,mert a bokrok úgy csapódtak ki a kezem közül,mint a parittya. Na meg az sem lett volna jó ötlet,ha monnyuk Zoli rámcsúszik,és letol a bányagödörbe 🙂

Joci is jött ám ügyesen, bár a mormolását még messze elhozta a szél ,még akkor is, mikor már nem csak őt ,de a lámpa fényét sem láttuk. Zoli elém került,mert gondoltam jelölök megint ,és bevárom Jocit,de az ácsorgáshoz azért hideg volt , inkább mentem tovább,,,hagyom egyedül szaribabáskodni 🙂

Szemből is jöttek felfelé ,az sem lehetett könnyű,mi guggolva szépen leereszkedtünk ,és akkor megláttam a lámpafényt olyan magasan,hogy ez a hegy nincs is olyan magas,egyik leg laposabb lim lom hegy a környéken .. Kicsit vártunk lent ,aztán elindultunk a   Szurdokba.  Zoli átment az előzőleg kinézett farönkön ami jól lefagyott,ott tanakodtunk,hogy majd én is átlépek rajta ,miközben  rájöttünk,hogy Jocit jól  elhagytuk   Zoli mondta ő már nem jön vissza a farönkön , elkezdtem kiabálni ,de semmi .Lehet   másfelé ment ? van másfelé is út,elindultam  visszafelé érte , mikor egyszer meglátom ,hogy jön

Állitólag a cipőfűzője tartotta fogva ,miután az beakadt egy ágba  🙂

Ejj ezek a huncut ágak ,épp a mi Jocinkat  szivatják…

Az ördög árok átkelés megvolt tehát a farönkön ,mentünk felfelé az addigra már elég komolyan lejegesedett

 

Remete-hegyre , és a fák segítségével hamar felértünk. Csanya írt egy esemest hogy már beért,és mindjár kipukkad a sok  tésztalevestől .

Na innentől kezdve kinai levest vizionáltam ,már nem kivántam a havat enni ,pedig még vagy 1.5,  2 óra míg leveshez jutok . A Remete-hegyre felérve a kivilágított,(most nem karácsonyfa) hanem egy fa alatt volt a pecsét,a gerincen . MikorJocinak akartam pecsétet nyomni,kiderült,hogy elhagyta a zsebéből .

ejne ejnye ennek  a csúnya Hosszú-erdő -hegynek nem csak a cipőfűző,de az itiner is kell

A nyeregbe  végig jól tudtunk jönni ,aztán a Kálváriához a nyiladéknál bementünk ,és már fent is voltunk a ponton .Remek volt a kilátás ,láttuk az extra táv hegycsúcsait ,amit már nem kívántunk volna megfutni .

Az ösvényen visszafelé elhagytuk a pontot,és a kékre kiérve ,majd a sárgáról letérve a már megfagyott havon elértünk az utolsó ponthoz a Felsberghez . Utolsó pecsét,és egy utolsó maoam cukorka ,és mentünk a Zöldre ami már a templomhoz visz . Az aszfalt út teljesen jeges volt ,a csendes kihalt utcákon csak néhány terepjáró nem bírt magával ,itt most az autókra gondolok 😉  02:09 kor  értünk be 7:04 el , egy tányér kínai leves,és 2 pohár forralt bor után,szépen  hazasétáltam 😛

 

Köszönöm a lehetőséget élmény volt ismét,és köszönjük,hogy jövőre minket Túrázókat bíztak meg azzal,hogy a 10.jubileumi futáson mi választhassunk csúcsokat. Részemről a Fekete.és a Hosszú –erdő-hegy  biztos,hogy  újratöltve !