A két “Missz Beargrillsz” egyéjszakás kalandja

avagy

BHTCS – Budai Hegység Távoli Csúcsai

Számomra a hosszú, erdőben töltött éjszakázás mindig egy komfortzónán túli világ volt. Erre Anett rábeszélt, hogy menjünk már erre a BHTCS nevezetü éjszakai bulira, higgyem el milyen jó lesz ez nekem. Meg Férj is bíztatott, hogy vágjak bele élvezni fogom (ahha).

Dióhéjban : 6 fix csúcs és hármat csak a rajtban kapsz meg és jó esetben ott be is tudod tájolni magad. Szintidő 10 óra, a táv 30-40km a szervezők szerint.

Mi természetesen 42-re húztuk be – “fogdmegasöröm”

Nem bíztam semmit a véletlenre – kivéve a fejlámpám erejét 🙈- előre belőttem Locuson a csúcsokat, így nagyjából képben is voltam. A Meszes-hegyet mindenképp az első felére terveztük, ne fáradtan kelljen a siratón felmászni.

Nagyon szépen haladtunk, az időjárás nem is lehetett volna kegyesebb, így pazar kilátásokban és csillagos éjszakában volt részünk. Hoztuk a szokásos jó hangulatot tetszett, hogy szinte minden teljesítővel szembetalálkoztunk, így hol mi adtunk tanácsot, hol nekünk segítettek.

De ha mi ketten összeállunk annak tuti “medzsikszörprájz” a vége és most is belenyúltunk a tutiba.

Már elég rezignált állapotban kerestük az utolsó előtti “Fekete-tető” elnevezésü csúcsot amit én a rajtban nagy büszkén megtaláltam a Locuson – mellesleg az egyik szervező rá is bólintott, hogy az. Odaérünk, de sehol senki 😳 Erre Anett meglát egy pirosas pontot : “Ott van, ott ég a tűz!” Odaérünk, hát egy random srác csak úgy kijött éjszakázni, csóri azt se tudta mit akarunk. Heveny káromkodások és térkép analizálások után végre megtaláltuk a csúcsot, én itt jelentettem ki, hogy többet az életben el nem rángat erre a marhaságra 😄

Vegül 9 perccel szintidőn túl érkeztünk be, de a szervezőktől így is kaptunk emléklapot és kitűzőt.

Még most is a hatása alatt vagyok, azt viszont nem tudom jó vagy rossz ez a hatás. Megszépül majd minden? Egészen biztos.

Jövőre ott leszek e…..? Kizárt dolog, mert nem tudom! 😄

Eredeti poszt Facebookon